Sokan érzik magukat összezavarodva az egyre bővülő illatosító választékot nézve és főleg szagolva. Nem csoda, hiszen a humán illatszerek piacán is évente 1000 új termék lát napvilágot, a  lakásparfümök pedig lassan , de biztosan felzárkóznak ehhez a tendenciához. Számos változat, kiszerelés, működési elv színesíti a választékot, amiben az aromaterápiának  igen jelentős hely jut.


Bár az ókortól élnek az illóolajok jótékony, gyógyító és esztétikai hatásával, az "aromaterápia" kifejezés azonban csak a 20. század elején született meg, elsőként René-Maurice Gattefossé írta le, amikor egy baleset következtében véletlenül felfedezte a levendulaolaj gyógyító hatását.  Bár a növények szárából, virágából, leveléből kinyert esszenciák a szaglás útján fejtik ki gyógyító hatásukat, illatos mivoltuk csupán „hab a tortán”. A nyálkahártyán felszívódó, majd a vérárammal gyakorlatilag az összes szervhez eljutó molekulák a bennük tárolt növényi komponensekkel üzennek az agynak is, így váltva ki testi és lelki reakciókat.


Mára talán más a legtöbben átálltak a mécsessel melegített illóolajok párologtatásáról – vagy inkább égetéséről az ultrahangos diffúzorok használatára. A lámpába a tiszta illóolajokon kívül azonban tehetők parfümesszenciák, vagy más szinergikus keverékek is, azonban akkor nem beszélhetünk aromaterápiáról . Sokkal inkább aromakológiáról, ami egy új tudományág, és az illatok ( legyenek akár szintetikusak) és a lélektan kapcsolatát vizsgálja. Ezzel, a szintén gyógyító hatással élhetünk, ha pálcás illatosítót, gyertyát, vagy katalitikus lámpát használunk.  Hallgassunk az orrunkra!

Lipovszky Csenge -illatesztéta

Bejegyzések